Az örangyalok

Az őrangyalokba vetett hit egyidős az emberi kultúrával. Ezeknek az angyaloknak vagy szellemeknek az a feladatuk, hogy egész életünk során védelmezzenek minket. Az ősi Mezopotámiában, a közel-keleti civilizáció bölcsőjében, ezeket a védelmező lényeket az egyes személyek isteneinek vélték, és massar sulminak nevezték. Ezt a hagyományt később a térség többi civilizációja is átvette, például a babilóniaiak és a káldeusok, akik a judaizmusra voltak hatással, azon keresztül pedig a kereszténységre és az iszlámra.

A világ többi részén hisznek a személyes őrző szellemekben – a régi és a modern kultúrákban egyaránt. Japánban ezt a szellemet kaminak hívják; Burmában natnak; az ókori Görögországban pedig a daemonnak nevezték. A kereszténység előtti Rómában a genius védelmezte a fiúkat, és juno a lányokat. Az amerikai indián – és a többi samanisztikus – kultúrában is hisznek a szellemi őrökben, akik bármilyen formában megjelenhetnek, de leggyakrabban a totemállatok, illetve az ősök szellemének alakját öltik magukra.

Előfordulhat, hogy az őrangyalunk megjelenik előttünk egy látomásban, mert fontos üzenetet akar átadni, vagy rá akar ébreszteni minket a létezésére.

Az iszlámban mindenkinek két hafazája van: egy nappalra, egy pedig éjszakára. Ezek az őrangyalok védik a hívőt a démoni jinntől, és a személy minden cselekedetét feljegyzik egy könyvbe, amelyet majd az ítélet napján elővesznek. A Korán kijelenti: “Ő [Allah] őröket küld, akik vigyáznak rád, és elviszik a lelkedet, amikor a halál legyőzött.” A zsidó hagyomány szerint születéskor minden ember számára kijelölnek egy őrangyalt. A Talmud kijelenti, hogy mindenkinek legalább 11.000 őrangyala van, de létezik egy elterjedtebb nézet is, mely szerint két személyes angyalunk van, méghozzá egy jó és egy rossz. A katolikus egyház is ezt a felfogást vallja, mely még a kereszténység harmadik századából származik.

A katolikus dogmákban nem szerepelnek őrangyalok, annak ellenére, hogy Jézus szerint a gyermekek “angyalai mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Máté 18,10). Mindettől függetlenül a katolikus gyerekeknek azt tanítják, hogy mondjanak el egy imát az őrangyaluknak, amire XXIII. János pápa is utalt az őrangyalok ünnepén, 1959. október 2-án: Szükséges, hogy buzgó és mély odaszánással legyünk saját őrangyalunk felé, és gyakran, bizalommal elismételjük azt a drága imádságot, amelyet gyermekkorunkban tanítottak nekünk”. Ez az imádság valahogy így hangzik:

Isten angyala, szent
Örzöangyalom, reád bízott engem
Az égi irgalom.
Világosíts, örizz és vezérelj
E napon. Ámen.

A katolikusok hisznek a védőangyalban is, akik bizonyos helyeket, közösségeket (a nemzettől a családig), oltárokat és templomokat védelmeznek. Minden őr-, illetve védőangyal az angyalok karába tartozik, az angyali hierarchia legalacsonyabb fokán áll.

Azok a kisgyermekek, akik képzeletbeli vagy láthatatlan barátokat találnak ki maguknak, valójában lehet, hogy az őrangyalukkal állnak kapcsolatban.

Rudolf Steiner – 20. századi osztrák filozófus – szerint sz őrangyalunk velünk van minden inkarnációnkban, és ismeri lelkünk egész történelmét. Ő a belső tanítónk, a “halk belső hang”.

Hogyan lehet felismerni az őrangyalunkat, és hogy tudunk vele kommunikálni?
Első lépésként tudomásul kell vennünk a létezését, méghozzá nemcsak lehetőség szintjén, hanem valóságként. Arról azonban mi döntünk, hogy ezt a valóságot hogyan értelmezzük – pszichikai jelenségként, vagy Isten-teremtette szellemként.

A meghatározás igazából nem is olyan fontos; sőt talán még jobb is, ha elismerjük a tudatlanságunkat, végül is egy nagy titokról van szó, mint amilyen az egész teremtés.
De ez személyes dolog, méghozzá nagyon személyes. Az őrangyalunk egy olyan lény, amely jobban ismer minket, mint mi magunkat. Ezt megalázónak, sőt riasztónak érezhetjük. Ha megriadunk, az viszont azt jelenti, hogy még nem békültünk meg minden cselekedetünkkel.

Ám semmit nem rejthetünk el. A legjobb felkészülés az őrangyalunkkal való találkozásra, ha először átgondoljuk az életünket, minden cselekedetünket és tapasztalatunkat. Ez a folyamat sokféle érzelmet válthat ki, de ha képesek vagyunk mindent elengedni – még az önsajnálatot, a haragot, a sértettséget és a bűntudatot is -, és beismerjük, hogy életünk alakulásáért mi vagyunk a felelősek, akkor egy nagyon különleges és értékes állapotba kerülhetünk. Ez az alázat állapota, ahol meglelhetjük az igazi énünket. Sokan ekkor találkozunk először személyesen azzal a végtelenül türelmes és megértő jelenléttel, amely olyan jól ismer minket: szent őrangyalunkkal.

(Forrás: Francis Melville: Angyalok könyve)

A cikk folytatásában elárulok egy módszert, amivel megtudhatod az örangyalod nevét!

Látogass vissza hozzánk jövö héten a folytatásért!